A porcelán tudománya

Röviden a porcelánról

A porcelán a kerámiaipar legnemesebb anyaga, magas tűzön, mázasan 1200 °C és 1400 °C között tömörre kiégetett, kagylós törésű kerámiaféleség. Áttetszősége és fehérsége, kiemeli az összes kerámiaipari termék közül.

A porcelán legfőbb alapanyaga a kaolin, melynek legtöbb tulajdonságát köszönheti. A kaolin önmagában csak igen magas hőmérsékleten égethető tömörré, ezért olvasztó hatású anyagokat, földpátokat, meszet adagolhatnak a porcelánmasszákhoz, csökkentve azok tömörödési hőmérsékletét. A harmadik fő komponens a finomra őrölt kvarc, mely a porcelánok áttetszőségéért felelős.

Az igazi európai porcelán manufaktúra a szászországi Meissen városából indult el, ahol a Kínából lopott porcelán gyártás tudományát Johann Friedrich Böttger alkimista és Ehrenfried Walter von Tschirnhausen matematikus-fizikus fejtette meg a 18. században. Bár a színes díszítés először 1710-ben sikerült, a színek minősége még nem volt megfelelő, a zöld lepattogzott. Az évek folyamán sorra nyíltak a különböző porcelán gyárak Meissen környékén. 1814-ben megnyílt a Hutschenreuther gyár Selbben, 1879-ben a Rosenthal gyár szintén Selbben és 1882-ben az első Benedikt gyár Dvoryban. ​

A németországi Szászország, Türingia és Bajorország, illetve a cseh nyugati határvidék mind híres a magas minőségű kaolinról. A legjobb porcelán massza receptek legalább 50%-át a kaolin teszi ki, ezért annak minősége nagyon fontos a porcelán színvonalának meghatározásához. A legtöbb helyi gyár ezekben a régiókban lokálisan szerzi be a kaolint, ezért található sok jó minőségű porcelán gyár egy helyen.